Gereben
gyapju-
és rostfésülésre használt, lapát alakú, nyeles faeszköz, melynek
szélesebb részén merőlegesen 1–2 hegyes szegsor van beverve. Egyszerre
két azonos gerebennel dolgoznak: az egyiket széken, padon rögzítik, s a
fogaiba beakasztott rostot előbb kis csomókban kézzel szaggatják ki,
majd a fogak között maradt simább szálakat a kézbe fogott másik
gerebennel fésülik simára. A gereben használata a recens magyar
kultúrában főleg az erdélyi magyarságnál található meg, de vannak
adatok előfordulásáról nyugat felé egészen a Duna vonaláig. Neve
mindenütt gereben. Az ó-európai gyapjú- és lenkultúra rostfésülő
eszközének az alapformája az a fából egy síkban kifaragott,
hosszabb-rövidebb nyéllel készült valóságos fésűforma, amely napjainkig
úgyszólván csak a K-i szlávok műveltségében maradt meg. A klasszikus
görög és római kultúrákban, ahol a vas alkalmazására már tágabb
lehetőség nyílt, a fésű fafogait vasszegekkel cserélték fel, amelyeket
– technikai szükségszerűségből – a lapát alakú fanyél végén merőlegesen
kellett átverni. Így született meg a gereben új formája, amelyet az
egykori római provinciák területén (ill. germán nyelvterületen észak
felé távolabb is) használtak. Amikor a déli szlávok az egykori közös
szláv hazából kiváltak, még a lapos fa fésülőt vitték magukkal
’gereben’ néven, de romanizált kultúrájú balkáni új hazájukban a
fejlettebb vasszeges formát megismerve, ezzel felcserélték azt,
megtartva hozzá a korábbi, azonos funkciót ellátó eszközök ’greben’
nevét. A magyarság a honfoglalás után főleg a dunántúli területeken
lakó s a déli szlávsághoz tartozó népcsoportoktól ismerte meg a számára
új eszközt, és átvette kultúrájában déli szláv nevével együtt.
tovább...
|