Karácsonyi köszöntés
A karácsonyi ünnepkörben
véghezvitt köszöntő szokások. Egyéb elnevezései: angyali vigasság,
kántálás, kóringyálás, mendikálás, pásztlizás. A köszöntők karácsonyi
énekeket énekelve járnak házról házra (kántálás). Engedélykérés után az
ablak alatt vagy bent a házban énekelnek egy vagy több karácsonyi
éneket, köztük olyanokat is, amelyek különben a dramatikus karácsonyi
szokások (betlehemezés, szálláskeresés stb.) énekes betétei. (A
bukovinai székelyeknél karácsony éjjelén „tiszta énekből állt az egész
falu”.) Ezután megköszönik az adományokat és elbúcsúznak. Különböző
korcsoportok jártak köszönteni: délben kezdték a gyermekek, majd
vacsora után a fiatalok, este 9 óra után a felnőttek, többnyire
házasemberek. A pásztorok külön csoportban jártak, nagy lármázás
közepette: ostort pattogtattak, dudáltak, kolompoltak, kürtöltek stb. A
fiúgyermekek több vidéken csörgős botokat vittek magukkal ( zajkeltés).
Újabban sok helyütt már csak a cigányok járnak alamizsnagyűjtés
céljából. Az adományok régebben inkább ennivalóból álltak: a gyermekek
tarisznyájukban elvitték (dió, alma, mogyoró stb.), a felnőtteket
megvendégelték. A Zobor-vidéken parázsolni, szerencsézni jártak, a
következő köszöntőt mondva: „Hogy mulathassunk Krisztus Urunk születése
napján, több jóval, kevesebb búval, adjon Isten gazdának bort, búzát
bőven, gazdasszonynak tyúkot, ludat bőven, országunkba csendes
békességet, ha meghalunk, léleküdvösséget, legényeknek, lányoknak
egy-egy szép mátkát, gyerekeknek egy-egy marok vesszőt.” A székely
legények karácsony este a lányokat köszöntötték. Közülük kettő
katonaruhába öltözött ( alakoskodás), akik minden háznál elmondták
egymásnak felelgető tréfás verseiket, s ezután valamelyikük a házbeli
lánnyal a muzsikások zenéjére táncolt. A legényeket megvendégelték, a
lány pedig pénzt adott a másnapi mulatság költségeire. A köszöntés
alkalmával énekelt karácsonyi énekek közül a legrégibbek közé tartozik
a „Csordapásztorok...” kezdetű, első ismert alakja a Cantus
Catholici-ben (1651); ismertebbek még: „Betlehem, betlehem a te
határidba...” (Cantus Catholici, 1651); „Mennyből jövök hozzátok...”
(Cantus Catholici, 1651); „Mennyből az angyal...” (Herschmann István
énekeskönyve, 1767–68); „Pásztorok kellyünk fel...” (Koncz-kézirat,
1771) stb. Emellett számos népi, ill. félnépi vagy tanítók, kántorok
által írt vers és ének volt ismeretes. Általában az egy falun belül
kántáló, köszöntő csapatok repertoárja is különböző. Jókívánságokat
tolmácsoló versek, adománygyűjtő formulák ( adománygyűjtés), sőt tréfás
versek és dalok is kapcsolódhatnak még hozzá. Pl. Szegeden a
tücsöklakodalom előadása is a kántálás része volt. A karácsonyi
köszöntés esetében az egyházi és népi énekek állandó kölcsönhatásáról
beszéllhetünk.
tovább...
|