Kongózás, vénlánycsúfolás
A házasságban élést egyetlen
helyes életformának ismerő falusi közösségek gúnyoló szokása a
házasságra érett, de farsangig, vagyis a házasságkötési idény
végéig férjhez nem ment leányok ellen. (Szórványosan előfordul a meg
nem nősült legények kigúnyolása is. Időpontja húshagyókedd, de
előfordul más jeles napokon, így pl. szilveszterkor is.)
Legelterjedtebb módja a tuskóhúzás, tőkehúzás, amelynek lényege: a
leányhoz fatuskót vagy azt jelképező kisebb tárgyat kötöznek, amit
bizonyos távolságra el kell húznia. Teljes formájában hangos vonulás
végig a falun (néhol lakodalom-paródiával kiegészítve), de sok esetben
csak a lányok ablaka alatt lármáztak, rossz fazekakon doboltak a
legények anélkül, hogy a lányok kijöttek volna. Gyakran csak a lány
házánál zajlik: a legények tuskót húznak be a férjhez nem ment lányok
udvarára, vagy a lány háza előtt húzzák el a fadarabot, kiáltozva: „Itt
a törzsök, húzzad!” A szokás főleg a Dunántúlon, Kelet-Magyarországon
és Erdélyben ismert. Az Északkeleti országrészen a szűzgulya hajtás,
gulyafordítás, kongózás, zajos felvonulás: a legények kiáltására
(„Kinek van eladó lánya – hajtsa ki a szűzgulyára!) az érintett
leányoknak ki kellett jönniük a házukból s ostorpattogtatással
hajtották őket végig a falun. Előfordult szerelmi ajándékok csúf,
visszataszító formában való elkészítése és nyilvános ajándékozása is:
pl. rongyokkal és döggel díszített májusfa kitűzése, vagy
szeméttel töltött bakfazék bedobása a leány kertjébe (e szokás a
Jászságban cibereszűrés néven volt ismert). A vénlánycsúfolás szervezői
általában legények voltak, a szokás gyakorlatilag kihaltnak tekinthető.
tovább...
|