Májusfaállítás
15. századtól kezdődően szólnak
forrásaink a májusfa állításáról, a szokás azonban bizonyosan régibb. A
májusfa sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa
vagy szép növésű ág. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra
állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé
együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. Sok helyütt csak a
bíró és a pap háza, esetleg a templom előtt állítottak fel egyetlen
magas májusfát, a lányos házak udvarán kisebb fa díszelgett. A
májusfákat szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral,
hímes tojással stb. díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a
kapufélfára, kútágasra felszögezték volna. Erdélyben ki is faragták a
fát vagy a legény rávéste a nevét. A fa kivágása, hazaszállítása inkább
titokban történt éjszaka, hajnali feldíszítése is inkább a legénybanda
közös, bizalmas feladata volt. A reggelre díszelgő májusfa kiállítása,
nagysága stb. számos helyen szokásos magyarázatra adott okot: ki-kinek
udvarol, kinek állítottak szebb fát, kinek a májusfáját csúfította el
reggelre a haragosa stb.
tovább...
|