Lupercus rítus
katolikus rítusok
Tisztító
jellegű rítusok, ill. rítuselemek. Egy részük naptári ünnepekhez
kapcsolódik, más részük az emberi élet egyes fordulóival ( átmeneti
rítusok) kapcsolatos. A gazdasági életben elsősorban az állattartásban
játszanak szerepet. A katartikus rítusok fő eszközei: víz, tűz, füst,
vessző, zöld ág. A víz tisztító, gyógyító és termékenységvarázsló
erejébe vetett hit az alapja a vízzel kapcsolatos cselekményeknek.
Jelentősége lehet a víz származási helyének is (pl. kútvíz, esővíz,
szenteltvíz, harmat, szent kút vize stb.) vagy a beléhelyezett
mágikus tárgyaknak. A vízzel való cselekvés módja lehet,, behintés,
locsolás, mosdás, fürdés, vízbe dobás. Kiemelkedő szerepe van a
víznek a húsvéti ünnepkörben, nagypénteki mosakodás,
húsvéti locsolás, Újév, vízkereszt, Szent György napja,
nagyszombat, pünkösd is alkalmai a vízzel való megtisztulásnak,
egészségvarázslásnak emberek, állatok számára egyaránt. Fontos
szerepe van a víznek a farsangi ünnepkörben is: a
kiszehajtás rítusának katartikus jellege is van. Az emberi élet egyes
szakaszaiban főként gyógyító célzattal szerepel a víz különböző
formában (fürdés). Megkülönböztetett jelentősége van az első
fürdővíznek (fürösztés), és az utolsónak, a halott lemosásának, a
temetésről visszaérkezők mosakodásának. (halál). A tűzgyújtással
kapcsolatos katartikus rítusok legjelentősebbje, a nyári napfordulón
gyújtott Szent Iván-i tűz. A népszokásokban tisztító gonoszűző
gonoszűzés) célzattal szerepel a tűz farsangkor, amikor szalmabábú
formájában égetik el a telet ( téltemetés); a húsvéti ünnepkörben
ilyenek a Pilátus-égetés vagy Júdás-égetés, a húsvéti
határjárás alkalmával gyűjtött máglyatüzek. Az emberi élet egyes
szakaszaiban is szerepel a tűz gyógyító, tisztító célzattal; lehet
ilyen jellege pl. a lakodalmi tűznek is. A füstölés,
vesszőzés, valamint a lármázás (zajkeltés) egyéb jelentésük mellett sok
esetben tekinthetők katartikus rítusoknak is. A katartikus rítusok
között kell megemlítenünk az önmegtartóztatást és a böjtölést is.
Bálint
napi rítus
A
február közepén tartott Lupercalia római ünnep tisztító szertartásokból
és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú,
rosszindulatú Lupercus istent. Egyes források szerint ezen az ünnepen a
papok az ún. „februa“ nevezetű kecskebőr szíjakkal ostorozták a
fiatalokat, főként a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és
termékenységet hozzon. Más források szerint kecskét is feláldoztak,
hiszen a termékenység szimbóluma volt. A leölt kecske bőréből valójában
szíjat hasítottak, és ezekkel a szíjakkal a fiatal fiúk inkább csak
meglegyintették a lányokat a termékenységi rítus szerint. Ezt az
ünnepséget – vagyis a Lupercalia szokást – váltotta fel idővel a
Bálint-nap keresztény hagyománya.
tovább...
|