Kócslyuk

Tisztító jellegű rítusok, ill. rítuselemek. Egy részük naptári ünnepekhez kapcsolódik, más részük az emberi élet egyes fordulóival ( átmeneti rítusok) kapcsolatos. A gazdasági életben elsősorban az állattartásban játszanak szerepet. A katartikus rítusok fő eszközei: víz, tűz, füst, vessző, zöld ág. A víz tisztító, gyógyító és termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a vízzel kapcsolatos cselekményeknek. Jelentősége lehet a víz származási helyének is (pl. kútvíz, esővíz, szenteltvíz, harmat, szent kút vize stb.) vagy a beléhelyezett mágikus tárgyaknak. A vízzel való cselekvés módja lehet,, behintés, locsolás, mosdás, fürdés, vízbe dobás. Kiemelkedő szerepe van a víznek a húsvéti ünnepkörben, nagypénteki mosakodás, húsvéti locsolás, Újév, vízkereszt, Szent György napja, nagyszombat, pünkösd is alkalmai a vízzel való megtisztulásnak, egészségvarázslásnak emberek, állatok számára egyaránt. Fontos szerepe van a víznek a farsangi ünnepkörben is: a kiszehajtás rítusának katartikus jellege is van. Az emberi élet egyes szakaszaiban főként gyógyító célzattal szerepel a víz különböző formában (fürdés). Megkülönböztetett jelentősége van az első fürdővíznek (fürösztés), és az utolsónak, a halott lemosásának, a temetésről visszaérkezők mosakodásának. (halál). A tűzgyújtással kapcsolatos katartikus rítusok legjelentősebbje, a nyári napfordulón gyújtott Szent Iván-i tűz. A népszokásokban tisztító gonoszűző gonoszűzés) célzattal szerepel a tűz farsangkor, amikor szalmabábú formájában égetik el a telet ( téltemetés); a húsvéti ünnepkörben ilyenek a Pilátus-égetés vagy Júdás-égetés, a húsvéti határjárás alkalmával gyűjtött máglyatüzek. Az emberi élet egyes szakaszaiban is szerepel a tűz gyógyító, tisztító célzattal; lehet ilyen jellege pl. a lakodalmi tűznek is. A füstölés, vesszőzés, valamint a lármázás (zajkeltés) egyéb jelentésük mellett sok esetben tekinthetők katartikus rítusoknak is. A katartikus rítusok között kell megemlítenünk az önmegtartóztatást és a böjtölést is.
Bálint napi rítus
A február közepén tartott Lupercalia római ünnep tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. Egyes források szerint ezen az ünnepen a papok az ún. „februa“ nevezetű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főként a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. Más források szerint kecskét is feláldoztak, hiszen a termékenység szimbóluma volt. A leölt kecske bőréből valójában szíjat hasítottak, és ezekkel a szíjakkal a fiatal fiúk inkább csak meglegyintették a lányokat a termékenységi rítus szerint. Ezt az ünnepséget – vagyis a Lupercalia szokást – váltotta fel idővel a Bálint-nap keresztény hagyománya.