Húsvéti tojás, hímes tojás, írott tojás, piros tojás
A húsvétra ajándékozott,
fogyasztott, esetleg a következő húsvétig megőrzött, általában
díszített tojás. Egyházi áldásban részesítéséről a 4. századból, majd
ennek hivatalos bevezetéséről a 12. századból van tudomásunk;
igénybevétele a r.k. vallású parasztság körében Magyarországon szinte
napjainkig szokásban volt. A húsvéti tojás a húsvétta,l mint egyházi
ünneppel szoros kapcsolatban van, az egyházi szimbolika szerint a
sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. A tojás díszítését és kultikus
felhasználását azonban nem a kereszténység kezdeményezte; az egyház egy
korábbi gyakorlat kereszténnyé tételére törekedett. A díszített húsvéti
tojás elsősorban Európa keleti felén terjedt el, Közép- és
Nyugat-Európában kisebb, körülhatárolt területeken van gyakorlatban,
ahol a húsvéti tojást általában egyszínűre festik. Hazánk nagy részén
ismert a húsvéti tojás hímzése; legkevésbé az Alföldön. Magyarországon
és a tőle Keleti, Északi és Déli irányban fekvő országokban a batikolás
a húsvéti tojás díszítésének jellemző módja. Pálcára erősített
fémcsövecskét, tollcsévét mártogatnak forró méhviaszba, ezzel írják rá
a mintát a nyers vagy főtt tojás felületére, majd festéklében áztatják
vagy főzik. Több szín alkalmazása esetén a világos színűnek szánt
részeket is viasszal fedik, majd a felület többi részéről vagy lemossák
e színt (ecetes oldattal), vagy tovább festik sötétebb színű
festéklében. A kemény viasz lekaparása után a színtelenül maradt
díszítmény kirajzolódik. Az e technikához tartozó díszítménykincs egy
része igen egyszerű, a felület rendszeres felosztásán és néhány elemi
díszítőelem variálásán alapul (egyes elemek az ősrégészeti anyagban,
ill. az ókori magas kultúrák szimbólumai és a Közel-Keleten ma is
használt mágikus jelek között lelhetők fel); más részét reneszánsz
eredetű hímzés- és kerámia-ornamentikából vették át. Kevésbé
jelentős díszítési módok: a levélrátétes, amely a batik primitívebb
megoldásának fogható fel (a tojásra érdekes rajzolatú levelet
rögzítenek festéskor, helye világos marad); paraszti viszonylatban
kevéssé terjedtek el a textilrátétes, ragasztott bevonatú, ecsetes
festésű, politúros-lakkos, matricás (lehúzóképes), sodronybevonatos
megoldások. Kiemelkedő a kovácsoltvas vagy más, lágyabb fémdíszekkel
ellátott patkolt tojás (leggyakoribb ékítményéről elnevezve), amely a
húsvéti hajnalfát díszítette, de rontáselhárító feladatot is
betölthetett. Az utóbbi időben fémművesek, barkácsolók kimagasló
szaktudásának bizonyítására szolgál. Tojásfestésre az anilinfestékek
elterjedéséig növényi festékeket használtak, berzsenyből állították elő
a nálunk legkedveltebb piros színt, más színeket a környezetben
gyűjtött növényi részek főzetéből, forrázatából. Napjainkban is
legáltalánosabb a vöröshagymahéj-főzet. Húsvéti tojás díszítésével
elsősorban nők foglalkoznak, akik gyakran a művelet helyi specialistái.
A férfiak karcolást és főleg patkolást végeznek. A húsvéti tojás
húsvéti ajándék, amely bármely családi, lokális, jogi kapcsolat alapján
adható. Korábban feudális szolgáltatás is volt. Keresztszülők
keresztgyermekeknek és leányok az őket húsvéthétfőn meglocsoló
fiatalembereknek adják. Az utóbbi célra városban, újabban falun is
gyári készítésű csokoládé, műanyag stb. húsvéti tojások is
használatosak. Ezek előzményei a korábbi századokban főleg a magasabb
társadalmi osztályok számára készített húsvéti tojás-imitációk (a
parasztságnál fából). Az utóbbi időben Európa-szerte érvényesülő
tendencia a húsvéti tojás-ajándékozás gyermekszokássá válása. – A
húsvéti tojás fogyasztásához a parasztságnál hiedelmek fűződnek,
jótékony hatást tulajdonítanak neki, a héját mágikustárgyként is
használják. Főleg görög keleti vallásúak halottkultuszában van
szerepe (pl. sírokra teszik). A húsvéti tojás történetének
rekonstruálásához az anyag romlandósága miatt kevés tárgyi emlék maradt
fenn. Ilyen pl. a magyarországi avar sírban talált karcolt díszű tojás.
tovább...
|