Pünkösdi királyság
A májusi pünkösdi ünnepkörhöz
fűződő alakoskodó szokás ( alakoskodás). Európa jelentős részében a
középkor óta választanak pünkösdi (ill. májusi) királyt. Hazánkban a
16. sz.-ban már általánosan ismert volt a pünkösdi királyság múló,
értéktelen voltára utaló szólás, amelyből a szokás általános és régi
elterjedésére következtethetünk. A pünkösdi királyt versenyjátékokkal,
főleg lóversennyel, bikahajsszal, a fiatalabb korosztályoknál
bothúzással, kakaslövéssel kakasütés, gunárnyakszakítással
választották. 19. sz.-i adatok szerint egy évig a legények vezetője,
bírája volt ( legénybíró), hivatalos minden lakodalomba és
összejövetelre; a legények engedelmeskedni tartoztak neki. Régebbi
adatok általában versennyel választott pünkösdi királyokról szólnak. A
19. századtól pünkösdi király és királynő együttes
megjelenéséről, házaló-adománykérő köszöntéséről vannak feljegyzések (
pünkösdi királynéjárás). Az előbbi formáktól némileg eltérnek a
Ny-dunántúli formák: néhány évtizede még zöld ágakba burkolt vagy
lombvázba bújtatott gyermekek alakoskodtak pünkösdkor
(borzakirály). Sopronhorpácson törökbasa-járásnak nevezték a
szokást és történeti mondát is fűztek hozzá, azonkívül,
esővarázslás is követhette. (Ilyen zöld lombokba öltözött
„vadember”-alakoskodók hazánkban a reneszánsz kedvelt
moreszka-táncaiban, -játékaiban is feltűntek már. Hasonló szerepet
játszik horvát-szlovén területen a lombokba burkolt Zöld György.) – Bár
a magyar szokás európai párhuzamai közismertek (különösen nyugatiszláv
és német nyelvterületeken találunk hasonló alakoskodó szokásokat),
lehetséges, hogy az európai formát megelőzte egy régebbi magyar tavaszi
legényünnep. A lótenyésztő keleti rokonnépek a mai napig is ismernek
versenyjátékokkal, főleg lóversennyel összekötött tavaszi
legényünnepeket. Megkísérelték a szokást kapcsolatba hozni az avatási
rítusokkal, a rituális tavaszi termékenységi szertartásokkal (szent
nász), a rituális királygyilkossággal, s a kapcsolatos
„pótkirály”-választással is.
tovább...
|