Kócslyuk

A nyár eleji befőzés a cseresznyével kezdődött. A megválogatott cseresznyét meg kell mosni. A megmosott gyümölcsöt hidegen befőttes üvegekbe rakták, egy hét decis üveghez tizenöt deka cukrot lehet számítani. A lecukrozott gyümölcsre hideg vizet öntöttek, a tetejét meghintették szalicillal, majd hólyagpapírral bekötötték az üveg száját, jó szorosan. Ezután egy nagy fazék aljára szalmát hintettek, és vizet öntöttek a fazékba. Ebbe állították bele az üvegeket. Ha a víz felfőtt, betakarva az egész fazekat egy jó vastag kabáttal, még legalább egy negyed óráig dunsztolták. A cseresznyéhez hasonló módon kell eltenni a meggyet és a szilvát is, de ez közönségesebb gyümölcs lévén, ebből anyám nagy ötliteres üvegekkel tett el. Ha a szilva nagyon érett volt, akkor arra literenként elég volt a tíz dekacukor is. Természetesen nem közönséges szilvát főzött be anyám, hanem finom ringló – és muskotályszilvákat.

Sárgabarack – És Őszibarackbefőtt
Fontos, hogy ezek a gyümölcsök még félérett állapotuk előtt kerüljenek befőzésre. A teljesen érett barack már csak lekvárnak jó. Amikor a barack zsendülni kezdett, és még éppen csak, hogy megsárgult akkor került sor a befőzésre. Finom, éles késsel meghámozták a barackot. A meghámozott, kettévágott, kimagozott gyümölcsöt egyenként üvegbe rakták. Aztán szirupot készítettek hozzá, egy liter vízbe húsz deka cukor előfőzésével. Ezzel a sziruppal öntötték fel az üveget, úgy, hogy a lé teljesen lepje el az üvegben lévő gyümölcsöt. A barackbefőtt tetejére is hintettek egy csipetnyi szalicilt. A dunsztolásra ugyanúgy történt, mint a cseresznyebefőtté.

Birsalma – és Körtebefőtt
Ezeket a gyümölcsöket is meg kell hámozni, szeletekre vágni, és szeletenként eltávolítani belőlük a magházat. Hogy a gyümölcs szép maradjon – főként a körte hófehér - , anyám ezeket a gyümölcsszeleteket rostába tette, és zárt helyen egy kénrudat égetett el alattuk. Aztán a gyümölcsöt szirupban megfőzte. Itt is az előbbi az arány, egy liter vízhez tizenöt – húsz deka cukrot kell számolni. A megfőtt gyümölcsöt üvegbe rakta, és ráöntötte a szirupot. A szalicil itt sem maradhatott el. A lekötözés után a dunsztolás következett a már leírt módon. Olyan gyümölcs nincs, amiből befőttet ne lehetne készíteni. Földieper, ribizli, málna, köszméte egyaránt alkalmas a befőzésre. De még a szeder a som is. Sőt, sárga – vagy görögdinnyét is lehet befőzni. A kamrában nálunk külön polcuk volt a befőtteknek, nem akadt esztendő, hogy anyám száz üvegnél kevesebbet tett volna el. A felsorolt gyümölcsökből lekvárt is főzött. De még ezzel sincs vége, mert anyám a gyümölcsökön kívül rengeteg savanyúságot is tett el télire. Még a hordós káposztán kívül is!

Eperlekvár
A megtisztított epret egy nagy zománcozott lábasban addig főzik, míg sűrűsödni nem kezd. Akkor cukrot tesznek hozzá, egy kiló eperhez fél kiló cukor jár. A kissé lehűlt lekvárt félliteres befőttesüvegekbe rakják, hártyapapírral jó erősen lekötözik, miután a lekvár tetejét enyhén megszórják szalicillal. Az eperlekvárt nem szokták kidunsztolni.

Ribizli – és Málnalekvár
A megtisztított oda kell tenni főni. Fontos, hogy a lábas zománca ép legyen, mert a sérült helyekre főzés közben odatapad a gyümölcs, odaég, lekozmál. Sűrűsödéskor a gyümölcsöt át kell passzírozni, hogy a magvak kikerüljenek belőle. Egy kiló átpasszírozott málna – vagy ribizli lekvárhoz hetven deka cukrot kell adni, és még azzal együtt is főzni egy ideig. Lekötés előtt, befőttesüvegekbe rakás után a ribizli – és málnalekvár tetejét is meg kell hinteni egy kis szalicillal. Itt sincs dunsztolásról szó.

Sárgabarack -, és Őszibaracklekvár
Ehhez nagyon érett gyümölcs kell, amelyet meghámoznak, kimagvalnak, ledarálnak, ledarálnak, és úgy teszik oda főni. Ezt is addig főzik, amíg sűrűsödni nem kezd. Egy kiló gyümölcshöz hatvan deka cukrot számítanak. Beleöntve a cukrot a félig kész lekvárba, együtt még legalább egy jó negyedóráig főzni kell. Ezt is szalicillal tartósítják, dunsztolás nélkül. Nincs olyan gyümölcs – meggy, cseresznye, köszméte, alma, körte, som, naspolya, birsalma, füge, sőt még a sütőtök is -, amelyikből a fenti módon lekvárt ne lehetne főzni. A szilvalekvár, az persze külön ügy, arról részletesen volt is szó. Egy valami nem maradhat ki, amit készítettek minden lakodalomhoz. Az édességek mellé pogácsa is kellett. Hogy minél jobban lehessen inni. Furcsa, mesterséges helyzet ez: az ember leginkább azért iszik, mert szomjas. Viszont lakodalmakban csak azért ettek egyesek, újra meg újra, hogy minél szomjasabbak legyenek. Erre legalkalmasabbnak a pogácsák mutatkoznak. Nők ezt az esküvői lakomákban nem is igen ették. Egyik – másik nagyivó férfi annál inkább. Úgy, hogy lakodalmat pogácsák nélkül nem lehetett tartani. Télen leggyakrabban a tepertős pogácsa sült. De másfajta pogácsákat is készítettek; például krumplis meg vajas pogácsát.