|
Tészták
A csigatészta
Ez egy igazi lakodalomból nem hiányozhatott.
De egyéb alkalomkor szentségtörés volt ilyet tenni a levesbe. Ma már a
csigatészta is olyan, mint a kalács. Nem fűződik hozzá semmiféle
szentség. Van a boltban, lehet venni, semmiféle alkalom nem kell hozzá,
csak a szándék.
Tésztából csiga csak friss állapotban készülhet. Ha megszárad, nem pödrődik fel az orsó hegyén.
Az asszonyok a konyhában gyúróteknőt vettek elő. Ebbe lisztet
szitáltak, annyit, amennyit öt tojás nedve felvesz. Nem kell sok liszt
a tojásához, mert akkor a tészta túl kemény. Ha a liszt a tojás
hozzáadásával tésztának áll össze, akkor a teknőben forgatva kigyúrják.
Amikor már egyenletes szép, sárga, egyöntetű, és nem réteges,
nyújtódeszkára helyezve egy kevés liszt rápergetésével nyújtani kezdik.
Ahogy szélesedik, úgy forgatják egyik oldalról a másikra.
Ha a kinyújtásával végeztek, akkor ott a táblán derelyemetszővel az
egész szál tésztát felaprítják kétcentinyi kis kockákra. Tányérra
teszik, beviszik a szobába, ahol már várják a csigakészítő asszonyok.
Abrosz az asztalon, rajta a borda, elkezdik a csigatészta készítését. A
kis darab kockatésztákat egyenként helyezik a borda sűrű nádlemezeire,
az orsó hegyét a tészta egyik sarkára helyezik, rányomják, és
feltekerik a tésztakockát. Ezáltal lesz a tésztából csiga. Leveszik a
kész csigatésztát az orsó hegyéről, egy másik tábla vagy kosárba
gyűjtik össze, majd az aznapi munka végeztével elterítik az asztalra
helyezett abroszon, hogy száradjon.
Egy idő után meg is forgatják, ha már jól megszáradt, akkor öntik a szellős tarisznyába, várva vele a felhasználásig.
Grízgaluska
Húsleves nélkül gyermekágyas asszonynak nem vitt ebédet senki. Mert a
húslevestől van az asszonynak a legtöbb tejük. Hogy a leves mégis
könnyű legyen, nem tett bele keményre gyúrt nehéz tésztát, hanem
grízgaluskát főztek hozzá.
A grízgaluska úgy készül, hogy két egész tojást tányérban felvernek, de
nem habbá. Egy fél kávéskanál szódabikarbónát beletéve, abban jól
elkeverve, lassan, állandó kavargatás közben a tojáshoz csurgatják a
búzadarát, egy jó félmaroknyit. Újra meg újra megkeverik az anyagot,
aztán vagy forrásban lévő vízbe, vagy a levesbe szaggatják,
kávéskanállal. Befedik az edényt, és lassú tűznél kifőzik a galuskát.
Ha a levesben főtt ki, egyből lehet tálalni. Ha a vízben, akkor
óvatosan kiszedik abból, és a levesestányérba teszik. A grízgaluska
akkor jó, ha se nem kemény, se nem puha. Ha túl puha, szétmállik, a
keménynek meg nem fő ki a közepe. A grízgaluska jó többféle levesbe is!
Levestészták
Ha már a levestészták királynőjéről volt szó, akkor had jöjjön sorban a
többi is. Mert húslevesben való tésztát Majtison nagyon sokfélét
készítettek. Szinte nem volt egymás után két vasárnap, hogy azonos
formájú tésztát tett volna anyám a levesbe. Sokszor kétféle tésztát is
készített, két tálban főzve ki az aznapra való levest. Így mindenki
azzal a tésztával ette a húslevest, amellyel a legjobban szerette.
A levestésztáknál kevesebb tojást tettek a lisztbe, mint a csigatészta
készítéskor. Hogy elég nedvesség legyen a liszt összeállításához, egy
kevés vizet is öntöttek a gyúróteknőbe. A levestészták készítéskor sót
nem szoktak tenni a lisztbe, mert az a tésztát meglágyítja.
A továbbiakban minden úgy történik, mint a csigatészta készítésekor.
Gyúrás, nyújtás, de itt a kinyújtott szál tésztát meg lehet szárítni.
Aztán következik a különböző alakú tészták – eperlevél, kockatészta,
cérnametélt – felvágása.
|